A szeretőm dunántúli...

A szeretőm dunántúli, ott lakik Somogyországba'.
De jó volna hozzá bújni a fehér paplanos ágyba.
De mivel a vasút drága,
Nem mehetek el hozzája.

A szeretőm dunántúli, ott lakik Somogyországba'.
Nehéz az én sóhajtásom, felszalad a magas égig.
De oda le Dunántúlig el se hat, meg nem is értik.
Lekophat a lábam térdig,
Elkutyagolok én végig.
Nehéz az én sóhajtásom, felszalad a magas égig.

Ahogy én szeretlek

Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki,
Ahogy én csókollak, nem csókol úgy senki,
Így sohase' vártak, így sohase' kértek,
Így még nem szerettek soha, soha téged.

Minden virág az én szerelmemből nyílik,
S ez az én szerelmem elkísér a sírig.
Minden nóta az én bánatomat zengi...
Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki.
 

Ahol az én bölcsőm ringott

Ahol az én bölcsőm ringott, szebb a vidék, szebb a termő róna,
Emléke még mindig kísér, minden éjjel álmodozom róla.
Ott nevelt az édesanyám, féltő gonddal tanított a jóra,
Este mikor elringatott, szépen szólt az altatgató nóta.

Meséljen még édesanyám, olyan szépen, mint azelőtt régen,
Ne fájjon úgy a csalódás, ami elmúlt, vissza sose térjen.
A szívemnek mutassa meg, merre vezet a feledés útja,
Ott, ahol a bölcsőm ringott, boldog leszek édesanyám újra.

Akácos út.../egy ablaknál állj meg...

Akácos út, ha végigmegyek rajtad én,
Eszembe jut egy nyári szép regény.
Nyár-este volt, pacsirta szólt a fán,
Itt kóborolt, barangolt egy cigány.
Megszólítom, be jó, hogy megtalállak itt,
A legszebb lány, tudod-e, hol lakik?
Amottan lenn, túl az akác soron,
Ma estelen egy ház elé osonj.

Egy ablaknál állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a barna leány.
Olyan legyen, mint egy könnyes szerelmi vallomás,
Csak csendesen, ne hallja senki más.

Az éj madár, átsuhan e kis városon,
Éjfélre jár s én az utcát rovom.
A hold-sugár deres hajamra süt,
Hideg, sivár csend honol mindenütt.
Azóta rég más asszonya lett a leány,
De a dal még fülébe cseng talán.
Én istenem, a múlt hogy elszaladt,
És én nekem csak e kis dal maradt:

Egy ablaknál állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a barna leány.
Olyan legyen, mint egy könnyes szerelmi vallomás,
Csak csendesen, ne hallja senki más.

Akinek  a lelke beteg...

Akinek a lelke beteg, gyenge szíve vérzik,
Hajítson be négy-öt lityit minden nap egy hétig.
Húzassa el a cigánnyal százszor azt a régit (hogy)
Jegenyefák, jegenyefák nem nőnek az égig.

Búnak-bajnak orvosságát kis korcsmában mérik,
Ott kúrálgatom magamat hajnaltól-éjfélig.
Öt-hat lityit behajintok, hej azt a kis késit (hogy)
Jegenyefák, jegenyefák nem nőnek az égig.
 

A cigányok sátora...

A cigányok sátora, ladi-ladi-lom, sárga liliom,
Leégett az éjszaka, ladi-ladi-lom, sárga liliom.
Én a vajdát nem bánom,
csak a lányát sajnálom,
Mert ő volt a zimberi-zombori szép asszony, jó asszony,
Ladi-ladi-lom, sárga liliom.

Amikor majd nem leszek már...

Amikor majd nem leszek már, akkor tudod meg, hogy ki
voltam néked
Amikor majd a szívedet száz tövissel tépi meg az élet.
Nem véd senki gonosz szótól... kővel dobnak, nem lesz kinek fájjon.
Hazudtad csak a szerelmet, el is múlt, mint szép csillogó álom.

De ha egyszer megtudod majd, hogy a vétked vitt engem a sírba,
Gyere ki a temetőbe, boruljál le a fejfámra sírva.
Ott mondd el, hogy megbántad már, hogy néked is fáj az a nagy vétked,
Akkor szívem a sír mélyén mindörökre megbocsájt majd néked.
 

Árad a duna vize 

Árad a Duna vize, elfolyik a Fekete-tengerbe,
Furcsa egy nyavalya, ha zajlik a szerelem az emberbe.
Árad is, zajlik is, fázik is, melege is van tőle.
Ott benn a szíve körül száz fokot mutat a hőmérője.

Dörmög az öregapánk, szidja is a bolondos népséget,
Egyszer tán eszére tér, s vége lesz a fura betegségnek.
Észre tér, véget ér, elfogy a szerelem az emberből,
Majd, ha a Duna vize visszajön a Fekete-tengerből.

Árad a tisza

Árad a Tisza, zavaros nem tiszta, félve léptem ki a partra.
Észre ne vegyék, szóvá ne tegyék, sáros lett a cipőm sarka.
Édesanyám jól vigyázott rám, mégse tudja, hogy a lánya
Éjjel a Tiszán ringó csónakján régi szeretőjét várja.

A víz elapad, szívem megszakad, búsan, bánatosan járok.
Hiába lesem, bárhol keresem, nem jön, akit én úgy várok.
Szívem szegény, megcsalt a legény, hej csak felejteni tudnám!
Megcsalt a legény, kinek kebelén fájó könnyeim elsírnám
 

Az én anyámnak nincs selyemruhája.

Az én anyámnak nincs selyemruhája,
Az én anyámnak nem is állna jól.
Sötét fejkendő az ékesség nála,
Filléres boltban vette valahol.

Az én anyámon nincsen semmi ékszer,
A könny a gyémánt, mely szemén ragyog,
Mert ő is érzi, hogy én nagyon régen
Oly boldogtalan szerelmes vagyok.

Az én anyám egy oly egyszerű asszony,
Sohasem tudja, mi az új divat.
Az éjszakákat sorra átvirrasztom,
S ha szívem fáj, csendesen megsirat.

Az én anyámnak, hogy ha szárnya volna,
Lehozna nékem minden csillagot,
Az én anyám a megtestesült jóság,
S én hozzá néha mégis rossz vagyok

Az én jó apámnál...

Az én jó apámnál nincs jobb a világon,
Hiába keresném, párját nem találom.
Mikor rágondolok, mintha róla szólna
Szívemben egy szép dal, egy gyönyörű nóta.

Az én jó apámnak nincsen rossz barátja,
Nincsen szenvedélye s boldog a családja.
Fárad éjjel-nappal, de már alig várja,
Mikor a gyermekét karjaiba zárja.

Tudom édesapám, sok bajod volt vélem,
Mégis milyen sokat tettél eddig értem.
Nélküled nem volna az életem ily szép,
Azt kívánom neked, nagyon soká élj még.
 

Az, akinek bánata van

Az, akinek bánata van,
Minden reggel könnyes szemmel ébred.
Én is azért sírok annyit,
Mert feledni sose tudlak Téged.
Felcsendül a hangod bennem,
Azt hiszem, hogy itt vagy velem hosszú éjszakákon.
Pedig csak a képzeletem
Röpít feléd színes lepkeszárnyon.

Hulldogálnak a hópelyhek,
Körülöttem megdermed az élet...
És én most is azt hiszem, hogy
Az új tavasz visszahoz majd Téged.
De Te nem jössz vissza többé,
Nem nyílik több virág nékem odakünn a réten...
Boldogságra vágytam egyszer,
És a bánat lett az osztályrészem...

Felcsendül a hangod bennem
Úgy érzem, hogy itt vagy velem hosszú éjszakákon,
Pedig csak a képzeletem száll tehozzád színes lepkeszárnyon.

Badacsonyi kéknyelűt...

Badacsonyi kéknyelűt, finom drága jó nedűt ittam este.
Kilenc rajkó hegedült, egy kislány meg beleült az ölembe.
A húr pattant, a csók csattant, a kéknyelű jókedvünket tetézte,
Három éjjel, három nap, nékem meg a páromnak megérte.

Megittunk mi minden bort, ami Badacsonyban volt a pincékbe',
Nem öntöttük kupába, se porcelán pohárba, sem itcébe.
Csapról nyeltük a jó nedűt, az italtól megszomjaztunk csudára,
Három hétig oltottuk, egymást addig csókoltuk utána.

Befordultam a konyhára...

Befordultam a konyhára,
Rágyújtottam a pipára,..
Azaz rágyújtottam volna,
Hogyha már nem égett volna.

A pipám javában égett,
Nem is mentem én a végett!
Azért mentem, mert megláttam,
Hogy odabenn szép leány van.

Tüzet rakott eszemadta,
Lobogott is, amint rakta;
Jaj, de hát még szeme párja,
Annak volt ám nagy a lángja!

Én beléptem, ő rám nézett,
Aligha meg nem igézett 
Égő pipám kialudott,
Alvó szívem meggyulladott.
 

Bementem a patikába

Bementem a patikába szombat este, kiöltözve csinosra.
Megkértem a patikárust, fesse ki a két orcámat pirosra,
Olyan huncut kenceficét keverjen,
Aki rámnéz lélegezni se merjen,
Minden legényt egyenest a harmadnapos forró hideg kileljen.

Bementem a patikába, azon módon, másnap este, vasárnap.
Megmondtam a patikusnak, tartsa meg a kenceficét magának!
Valami nagy hiba van a receptbe,
Alighanem visszafelé keverte, (mert)
Engem lel a forró hideg, ha a legény belenéz a szemembe

Búcsút int az ősz a nyárnak

Búcsút int az ősz a nyárnak, dér csókol meg minden rózsaágat,
Kihaltak a messze tájak, fecskék útján sötét varjak szállnak.
Hová lett a virágillat, tarka mező, zengő madárének?
Mindent, mindent vihar tépett, s az életünk sárgult falevél lett.

Nyomában a téli ködnek simogató enyhe szelek jönnek.
A napsugár játszi könnyed, melengeti a megdermedt földet.
Sárgult levél elporladt már, faágakon apró rügyek ülnek.
Utánunk is újak jönnek, örök sorsa ez az életünknek.

Csak, csak, csak az esik nékem keservesen

Csak, csak, csak az esik nékem keservesen,
Hogy oly büszkén sétál a kedvesem,
Olyan büszkén, mintha sose látott volna,
Mintha a szeretője sose lettem volna.

Csak, csak, csak azért is járom az utcáját,
Nem kerülöm el a kapufáját.
Hadd pletykáljon minden vénasszony felőle,
Csak, csakis én vagyok az igaz szeretője.

Csak, csak, csak egy csillag ragyog fenn az égen,
Mert a többi ott ég a szemében.
Két szemének égi csillagragyogása,
Csak, csakis azt ragyogja: én vagyok a párja.

Nézd, nézd, nézd a szemem, ragyog, mint a csillag,
Akkor gyere hozzám, mikor hívlak.
Jössz te még majd sírva a mi kis utcánkba,
Hej, csakis akkor leszel majd igazán árva.
 

Csendül a nóta

Csendül a nóta, perdül a lány,
Most ide húzd a fülembe cigány !
Nyírfa vonódból a szív dala szól,
Indul a föld is a talpam alól.
Harmat csillog ezüstös levelen,
Ezt a barnát magamnak nevelem.
Hajt is a szóra, a jóra szívesen,
Holtomiglan a gondját viselem!

Májusok esti sóhaja kél,
Összesimul a virág s a levél.
Illatos, édes az alkonyi táj,
Kis csalogánynak a szíve, de fáj!
Harmat csillog ezüstös levelen,
Ezt a barnát magamnak nevelem.
Hajt is a szóra, a jóra szívesen,
Holtomiglan a gondját viselem!

Cserebogár, sárga cserebogár

Cserebogár, sárga cserebogár,
Nem kérdem én tőled, mikor lesz nyár?
Azt se kérdem, sokáig élek-e?
Csak azt mondd meg, rózsámé leszek-e?

Nem kérdem én tőled, te kis bogár,
Derül-e még életemre több nyár?
Úgyis hév már emészti lelkemet,
Amióta rózsám bírja a szívemet.

Csitt csak rózsám, hallod...

Csitt csak rózsám, hallod,
Micsoda régi nótát hallok.
Sej, haj, dínomdánom,
De csuda csárdást penget az én cigányom.

Húzzad prímás, betyár a kedvem,
Sarkantyú peng, a szoknya lebben,
Perdülj, fordulj karomba párom,
Ezt a csuda csárdást rogyásig járom.

Hopp hát rózsám, járjad.
Perdüljön táncra táncos lábad.
Ég a talpam, tudd meg,
Míg ez a csárdás járja, dehogy halunk meg.

Húzzad prímás, betyár a kedvem,
Sarkantyú peng, a szoknya lebben,
Perdülj, fordulj karomba párom,
Ezt a csuda csárdást rogyásig járom

Cudar ez a világ...

Cudar ez a világ,
mindig keres hibát,
azt a ragyogóját!
Beszélik, hogy iszom,
és gyakran húzatom
hajnalig a nótát,
Szememnek is van egy vétke,
rákacsint a menyecskére,
Nincsen egyéb hibám,
szeret is a babám,
azt a ragyogóját!

Eddig minden babám
az első csók után
már a szívem kérte,
De most a tizedik
nem ád csókot, pedig
ráz a hideg érte.
Azt mondja, a szíve fázik,
mer' a torkom bortól ázik,
Megjavulok tehát,
vizet iszom, nahát,
azt a ragyogóját!
 

Daru madár fönn a légben...

Darumadár fönn a légben hazafelé szálldogál.
Vándorbottal a kezében cigánylegény meg-megáll.
Repülj madár, ha lehet,
Vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak,
Ne sirasson, ne sajnáljon engemet.

Ahol járok, ahol megyek, még a fák is könnyeznek.
Gyönge ágról a levelek hulladoznak, peregnek.
Hulljatok csak levelek,
Takarjatok engemet,
Mert az én szép kisangyalom
Sírva keres, sírva keres engemet.

Ha még egyszer hamarjában veled együtt lehetnék,
Violaszín nyoszolyába oldaladhoz simulnék.
Szívemet a szívedre,
Gyönge legény létemre,
Lehajtanám bús fejemet,
Fehér hattyú, fehér hattyú kebledre.
 

Debreceni lányok

Debreceni lányok tyúkot ültettek.
Egy tyúk alá harminchat tojást tettek.
Harminchat tojásból csak egy kakas lett,
Az is kappan lett.
Debreceni lányok mi lesz veletek?

Szép szatmári lányok Isten veletek.
Már én többet nem beszélek veletek.
Nyíljon ki a bazsarózsa a kezetekbe,
Három évig nem szakítok belőle.

Édesanyám, nem tudok elaludni

Édesanyám, nem tudok elaludni,
Házunk előtt legényt hallok beszélni.
Édesanyám, eresszen ki hozzája,
Fáj a szívem, majd meghalok utána.

Ráérsz te még kedves lányom kimenni,
Ráérsz te még a legénnyel beszélni.
Jól van anyám, tudom, hogy még ráérek,
Azt is tudom, hogy nem sokáig élek.

Egy cica, két cica

Egy cica, két cica, száz cica, jaj!
Kergeti az ici-pici egeret.
Kis Teca, nagy Teca, Katica haj!
Nem szeret mást, csak egyedül engemet.

Jaj, de szép kis állat a cica, a cica,
Hej, de még szebb lány a kis Teca, Katica,
Egy cica, két cica, száz cica jaj!
Megfogta az ici-pici egeret.

Egy kicsi ház van a domb tetején

Egy kicsi ház van a domb tetején,
Gyere oda édes kisgalambom.
Ott leszünk boldogok majd te meg én,
Ott súgd a fülembe, szeretsz nagyon.

Orgona illatú most a világ,
Könnyeket ejteni oly csacsiság.
Egy kicsi ház van a domb tetején,
Gyere oda édes, szeress belém.

Itt van a május, és itt van a nyár,
Ránk mosolyog, nézd meg a tarka rét.
Mindenütt orgona illata száll,
Úgy dobog a szívem, az ajkam ég.

Éljen az élet és zengjen a dal,
Jöjjön a csók, ha az est betakar.
Vár az a kis lak a domb tetején,
Gyere oda édes, ott légy enyém.

Este van már, késő...

Este van már, késő este,
Pásztor-tüzek égnek messze...
Messze tájon, más határon
Az alföldi rónaságon.

A faluban minden csendes,
Még az éjmadár se repdes...
Nyugodalom lakik benne,
Mintha temetőhely lenne.

Csak amott egy kis kunyhóba,
Lobog még föl hébe-hóba
A pislogó mécses lángja...
Mintha az is halni vágyna.

Oh, de ott sincs dínom-dánom;
Pajkos öröm lepke szárnyon!..
Nincs ott lakzi, nem mulatnak,
Halott mellett virasztanak.

Fa leszek, ha fának vagy virága

Fa leszek, ha fának vagy virága,
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy. ..
Csak, hogy lényink egyesüljenek.

Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: hogy
Egyesüljünk, én elkárhozom.

Fagyban, közepében a télnek

Fagyban, közepében a télnek,
Csókért könyörögtem tenéked.
Most már virágos a rét,
Nem kell szíved, az a jég!
Késő minden kisöreg!
Eső után köpönyeg!

Holtig rávetem a szemedre.
Azt, hogy nem zártál a szívedbe.
Most már ne kacsints felém,
Most már mást szeretek én !
Késő minden kisöreg!
Eső után köpönyeg

 Férjhez megyek anyám 

Férjhez megyek anyám, úgyis tudja talán: szerelmes a kicsi lánya.
Van már nékem babám, csóktól tüzel a szám, bizsereg a szívem tája.
Megöleltem, megcsókoltam, hiszen imád,
Nem találtam eddig benne semmi hibát,
Én már azt is tudom, hogy a sutba dobom ezt a cifra selyempártát!

Bevallom most anyám, megszédültem talán odafenn a nagyerdőben.
Nyílott a vadvirág, fürdött a nagyvilág a ráhulló aranyfényben.
Mindennek csak az a tavasz volt az oka,
Selyempártám az erdőben veszett oda,
No, de sebaj anyám! Elvesz az én babám, mire lehull a fák lombja.

Galambszívet örököltem

Galambszívet örököltem az édesanyámtól,
A népdalos nótás kedvet az édesapámtól.
Ők neveltek, tanítottak minden szépre, jóra,
Fehér lelkű kis galambom, szerelemre, csókra.

Megbecsülöm édesapám, anyám örökségét,
Szívem mélyén őrizgetem szerelmem hűségét.
Az én édes párom hasonlít anyámra,
Én pedig a nótás kedvű édes jó apámra

Gyalogutak, dűlőutak

Gyalogutak, dűlőutak messze visznek a határba,
Ahol a sok dalos madár szerelmesen párját várja.
Ott, ahol a rét virága hajnalonként szirmát bontja,
Madárének, virágillat szíveinket egybefonja.

Zeng az erdő, zöld a mező, virág nyílik, ahol járunk.
Szerelemmel, boldogsággal, igaz útra rátalálunk.
Jöhet ború, jöhet vihar, sodorhatnak hideg szelek,
Akármerre visz a sorsom, a szívem csak téged szeret.

Gyere bodri kutyám

Gyere Bodri kutyám, szedd a sátorfádat,
Megcsaltak bennünket, kövesd a gazdádat.
Téged bottal vertek, engem kacagással;
Gyere Bodri, majd csak megleszünk egymással.

Egymás mellett megyünk, mint két kivert kutya,
Mért bántak így velünk, egyikünk se tudja.
Ne könnyezz, jó pajtás, menjünk csak előre...
Majd csak megpihenünk, kinn a temetőbe'.

Gyere velem akáclombos falumba

Gyere velem akáclombos falumba,
Oda viszlek ölelő két karomba.
Édesanyám gondol majd rád,
Rózsalevél lesz a párnád,
Lábad nyomán kinyílik a virág is.

Nézlek, nézlek, mint a nap a felleget,
Hátha szíved valamikor megszeret.
Hogyha látlak, hogyha nézlek,
Sír bennem a fájó lélek,
Szegény szívem úgy elfogja a bánat.

Hajlik a jegenye

Hajlik a jegenye, zöldül a levele,
Nappalom, éjjelem képeddel van tele.
Napsugár vagy nappal, éjjel édes álom,
Hajnalom, csillagom, egyetlen virágom;
Gyönyörű virágom.

Hajlik a rózsafa, nyílik a virága,
Hívtalak, kértelek, vártalak hiába.
Ha nem éri harmat, elhervad a rózsa,
Gyere ki galambom, egyetlen egy szóra;
Egyetlenegy csókra.

Hajlik a jegenye, pereg a levele,
Kertetek aljába még egyszer gyere le.
Csak annyit szeretnék, megmondani néked
Ne menj el, ne hagyj itt, fáj a szívem érted.
Jaj, meghalok érted.

Halljátok cigányok

Halljátok cigányok! Valahogy ma oly jó kedvem van.
Nótámat játsszátok mert abban a szívem, lelkem van.
Öröm, vagy bánat ér, idejön az ember mindig hozzátok, (mert)
A jókedv sokat ér, s tetézni ti oly jól tudjátok!

Prímás! Mi tagadás, tele van a szívem nótával.
Lelkembe beleláss, gyere ide most a bandával.
Húzzátok, húzzátok, szívetekből, ahogyan csak tudjátok!
Cigányok, barátok, de csudajó kedvet csináltok!

Hallod rózsám, katika

Hallod rózsám, Katika, Katika,
Kell-e doktor, patika, patika?
Ha kell doktor, ha kell a patika,
Katika jer ide a karomba!

Addig csűröm, csavarom, csavarom,
Segítek én a bajon, a bajon.
Ha két karom átölel, Katika,
Az lesz doktor, meg a patika.

Három kislány ül a padon...

Három kislány ül a padon: Sárika, Marika, Margitka.
Összebújnak, összesúgnak, édes a szívnek a nagy titka.
Végig tele van a kis padka, sok szoknya ül rajta,
Három lányon harminc szoknya és ezer ráncba van mind rakva.

Három legény arra sétál: Kis Laci, Nagy Jani, Tóth Pista,
Rájuk várnak szívdobogva: Sárika, Marika, Margitka.
Jaj, de az a kispad nem tudja, hatnak most hogy futja?
Ö se tudja, mi se tudjuk, ezt csak a szívszerelem tudja.

Hideg szél fúj édesanyám

Hideg szél fúj édesanyám, adja ki a kendőm,
Még az éjjel felkeresem a régi szeretőm.
Kiállok a kapujába, kibeszélgetem
Magamat véle utoljára.

Ellőtték a jobb karomat, folyik piros vérem,
Nincsen nékem édesanyám, ki bekösse nékem.
Gyere kisangyalom, kösd be sebeimet,
Gyógyítsd meg a bánatos szívemet.

Ici-pici kis galambom

Ici-pici kis galambom, édes párom.
Gyere ide az ölembe, jöjj ide hát!
A csókodat réges-régen várva-várom,
Add ide az ici-pici szád!
Járjunk egy víg ropogóst, kopogóst,
Adj egy csókot cuppanóst, cuppanóst!
Húzd rá banda, ne sajnáld a vonót,
Így még sosem volt, hej!
Ici-pici kis galambom, édes párom,
Gyere ide az ölembe, jöjj ide hát!
A csókodat réges-régen várva-várom,
Add ide az ici-pici szád!

Ityóka, pityóka, ripityóka

Ityóka, pityóka, ripityóka,
Szerelmes vagyok egy szép kislányba.
Meg is csókolnám én őtet,
De ennyi ember előtt mégsem lehet,
Kérem hát, hunyják be a szemüket!

Kis ablak, nagy ablak, kerek ablak,
Szerelmes legénynek csókot adnak.
Szerelmes ha nem volna,
A gulya nem legelne a tilosba,
Ityóka, pityóka, ripityóka.

Jegenyefán fészket rak a csóka...

Jegenyefán fészket rak a csóka,
Barna legény tanított a csókra.
Tüzes csókját, forró csókját százszor visszakérte,
A szívemet, szerelmes szívemet adtam oda neki érte.

Adtam csókot, adtam néked százat,
Csókolom a csókra termett szádat.
Hej, de régen elszakadt a szerelmünk lánca,
Budapesten nincsen olyan kovács, aki összekalapálja.

Jó estét kívánok

Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok!
Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok!
Jöttek, láttak, győztek,
Sok kislányt megfőztek,
Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok!

Jó reggelt kívánok, elmentek a fehérvári huszárok!
Jó reggelt kívánok, elmentek a fehérvári huszárok!
Erre, arra jártak,
Selyemágyban háltak,
Jó reggelt kívánok, elmentek a fehérvári huszárok!

Kalapomon piros szegfű...

Kalapomon piros szegfű, babám tőled kaptam.
Fizetségül néked érte a szívemet adtam.
De szív nélkül, hej, szív nélkül nem tudok én élni,
Eljöttem hát a szívemet tőled visszakérni.

Visszadobtad a szívemet, nem ismertem rája.
Összetépted, összetörted, kínoztad halálra!
Meghalok én, nem tudok én ilyen szívvel élni,
Fölmegyek az Úristenhez egy új szívet kérni.

Kék nefelejcs, kék nefelejcs...

Kék nefelejcs, kék nefelejcs virágzik a, virágzik a tó partján.
Beteg vagyok, fáj a szívem, nem sokáig, nem sokáig élek már.
Hanem azért, hanem azért koszorút, ha meghalok,
A síromra, sírhalmomra nefelejcsből fonjatok!

Kék nefelejcs, kék nefelejcs a hűségnek, a hűségnek virága.
De sok szőke, barna kislány megcsalt engem, megcsalt engem hiába!
Ha meghalok, a síromra nefelejcset tegyetek:
Az mondja el, nem én, hanem ők csaltak meg engemet.

Kertes ház

Kertes ház, benne egy nyíló rózsa,
Én voltam annak a gondozója.
Mégis csak elhervadt, de kár érte,
Hiába, mindennek ez a vége.

Kertes ház, benne egy rózsa nyílott.
Nem mentem el hozzá, pedig hívott.
Elhervadt, lehullott én miattam!
Istenem, de sokszor megsirattam.

Kimegyek a doberdói

Kimegyek a doberdói nagy rétre,
Feltekintek a csillagos nagy égre.
Csillagos éj, merre van a magyar hazám,
Merre sirat engem az édesanyám.

Édesanyám hol fogok én meghalni,
Hol fog az én piros vérem kifolyni.
Doberdónak közepében lesz a sírom,
Édesanyám, arra kérem, ne sírjon.

Kukorica, csalán

Kukorica, csalán, csalfa lett a babám,
Pista legyek, ha ez lesz a halálom.
Nem sajnálom, nem én vagyok olyan legény,
Találok egy tucatot is a nyáron.
Aki akar keresni az talál is,
A lányokkal cicázott az apám is.
Akad elég virág, nem búsulok tovább,
A virágot ott szedem, hol találom.

Kukorica, csalán, elhagyott a babám,
Nem hullatok egy könnyet se miatta.
Rettenetes eset, de sokszor megesett,
Bolond, aki hűtlen párját siratja.
Nem leszek én remete a magányba,
Beleszeretek egy másik kislányba.
Kukorica, csalán, akad majd egy kislány,
Kinél szívem a párját megtalálja.

Leszállt a csendes éj

Leszállt a csendes éj, alszik a város,
Aludj hát te is fiam.
Feletted százszorszép pillangó szálldos,
Feléd száz tündér suhan,
Búcsúzóul most a karod kitárod,
Úgy suttogsz jó éjszakát,
Amíg a tündérek országát járod,
Apád majd vigyáz reád.

Te vagy az életem minden reménye,
Te vagy az életem nekem.
Add hát a kis kezed apád kezébe,
S álmodjál szép gyermekem.
Álmodban hallgass majd tündérmeséket,
Hallgasd a szívem szavát,
Szeress úgy engem, mint ahogy én téged,
Kis fiam, jó éjszakát.

Ha majd az utadon virágok nyílnak,
Akkor is törődj velem.
Én mindig szeretlek, várok rád, hívlak,
Gondolj rám, szép gyermekem.
Mikor majd utamnak végére értem,
Mondd ki a búcsú szavát.
Köszönj el apádtól, mint egykor régen:
Pihenj meg, jó éjszakát.

Még azt mondják, picike babám

Még azt mondják, picike babám,
Hogy te engem nem szeretsz már szívből, igazán.
Messze földre el akarsz menni,
Szebb szeretőt, jobb szeretőt akarsz keresni.
Pedig én tégedet nagyon szeretlek,
Gyere vissza, gyógyítsd meg a fájó szívemet.

Nézem, nézem a sok csillagot,
Keresem, hogy melyik az, mely nékem ragyogott.
Nézem, nézem, jaj, de nem lelem,
Tudom én, hogy láttam azt már egyszer idelenn.
Két szemed fényében ott lakik az ott,
Azért vagyok bánatos, mert nem nékem ragyog.

Fordítsd hozzám azt a csillagot,
Álmaimban réges-régen nékem ragyogott.
Fordítsd felém két szép szemedét,
Nem tudod, hogy árva szívem mily nagyon beteg.
Mondok én valamit, ha te akarod,
Az ég minden csillagával csak nekünk ragyog.

Mikor eszembe jutsz

Mikor eszembe jutsz, mintha tavasz volna,
Az orgonabokor, mintha rám hajolna.
Ringós ágabogán koszorús füzérrel, lila bokrétával...
Mikor eszembe jutsz, tele van e lelkem
Tavasz melegével,
Mámoros illatú orgonavirággal.

Mikor eszembe jutsz, mintha felhő járna,
Fekete borulás május éjszakába.
Frissen hantolt sírra orgona hull, lassú csöndes hervadással.
Mikor eszembe jutsz, tele van a lelkem
Koszorú illatú,
Színtelen, vértelen orgonavirággal.